nicsak, ki blogol? // Homoszexuális egyed vagyok

Vajon mennyire alakul ki bennünk valós kép egy emberről, ha olvassuk az írásait?

Az írás, mint kommunikációs csatorna, maximálisan beszűkült dolog és nagyon kevés kifejező eszközzel él. Ezért is találták ki a stilisztikát, hogy a szavak erejével lehessen mélységet adni egy mondandónak, ami nem biztos, hogy magát az egyént mutatja meg, inkább azt, ami akkor és ott vele történt, illetve mennyire képes irodalmiasan fogalmazni, ami viszont már önmagában készség és nem jellemvonás.

Ego blogok esetében szokás valakit elkezdeni feltérképezni, hogy vajon milyen ember is lehet. Itt kapunk egy csomó információt a másikról, őszinte vagy mesterkélt elbeszélés formájában. Az egész ott torzul el, hogy senki sem ír le magáról mindent, nem nyomon követhető az egész élete. Kiragadott momentumok ezek, amelyekből véleményeket formálhatunk, megtekinthetjük, hogy valakinek milyen véleménye van a világ dolgairól és különféle helyzetekre hogyan reagál. Az ilyen jellegű, totálisan személyes bejegyzések egyébként is valamiféle szélsőséges külső inger kiírását, vagy gondolatok rendezését szolgálják.

Egy emberi jellem valós megismerésének, megítélésének nagy hányadát teszi ki az, hogy ismerjük a másik gondolatait, viszont hiába hisszük azt, hogy valaki legmélyebb gondolatait, életérzéseit megismerve az egész embert megkapjuk vele. A non-verbális kommunikáció olyan, mint a só. Egy katalizátor, amely az ételnek megadja az ízét. A másik hanglejtése, arcmimikája, viselkedéskészlete olyan nélkülözhetetlen adalék, amely nélkül lehetetlen egy embert megítélni.

Ha valaki, akinek az írásait olvassuk és bármi okból adódóan szimpatikussá válik, elkezdünk iránta érdeklődni. Ez a kezdeti kíváncsiság a másik iránt természetes. Viszont ha valaki alapvető nézetei, stílusa saját világnézetünkkel ütköztetve megrökönyödést, extrém negatív érzetet vált ki, és az illető személyes megismerésével kapcsolatban kialakul egy teljes negatív elutasítás.

Egy adott blogger külsőjének feltérképezése érdekes folyamat. Egyszerre természetes és kudarcra ítélt. Az ember agya úgy működik, hogy szeret teljes információkkal rendelkezni. Ha valami információdarab hiányzik, akkor előállítja magának.

Az emberek észlelésekor a személyiség összeállításának folyamán megpróbáljuk felépíteni a külső megjelenést is. Ez természetes önmagát tekintve. Ha egy emberre gondolunk, nem csak lelke, teste is van annak minden körülírható jellemzőjével.

Mivel az információk annyira korlátozott számban állnak rendelkezésünkre, így egy adott bloggerről kialakult képünk inkább ír le minket, mint őt. Az ilyen véleményekben - pont az információ hiány vagy töredezettség miatt - maximálisan tükröződik, hogy mi hogyan látjuk az embereket, milyen klisék alapján tipizáljuk őket. Hogyan képzelünk el külsőleg egy embert, aki pl szeret főzni, kedveli a vadvízi evezést és még sorolhatnám. Igazából a személyiségekhez társított külsőségeknek közük nincs a valósághoz, ezek a mi saját beépült elképzeléseink az emberekről.

Az írás az írás. Akárki van mögötte. Sok mindent elárúl, kialakul egy furcsa, a hétköznapi, személyes életben nem jellemző kapcsolatrendszer, de ahhoz nagyon kevés, hogy bizton állítsuk, ismerjük a másikat, akit akár évek óta olvasunk.

Kategóriák

vélemény , lélekturka

Eddig 8 komment érkezett ()

1. gus
2009. 02. 19. 20:50
ki?
2. szocialismunkas
2009. 02. 19. 21:24
Ha ismersz valakit személyesen, őt se ismered. Ha a főnököd, akkor ismered a főnök-szerepét, de fogalmad sincs, hogy milyen apa, milyen szerető, hogy beszél az édesanyjával, mi van a lelkében. Ha van egy párod, akiről azt hiszed, ismered, megdöbbenhetsz, hogy viselkedik a munkahelyén, furcsállhatod, ahogy a családi kapcsolatait alakítja stb. Persze, őket látod, lehetnek következtetéseid, melyek ugyanannyi eséllyel csaphatnak be, mintha a blogját olvasnád.

A blog számomra kicsit olyan, mint egy lelkisegély szolgálathoz érkező hívás. Az anonimitás sok titkot felszínre hozhat.

Tegnap este írtam egy bejegyzést, aztán mégsem tettem ki, mert tudom, hogy az ismerőseim közül kik olvassák, akik előtt nem szeretném felvillantani lényem azon részét.
3. Rézangyal
2009. 02. 20. 7:56
Mennyire igazad van! Én erre akkor döbbentem rá, mikor találkoztam valakivel, akit csak a blogon keresztül ismertem. Ő elmondta, hogy végigolvasta az egész blogom, ami a szájából szinte úgy hangzott, hogy: na, kis barátom ismerlek ám jól, nincsenek titkaid előttem. Aztán csak annyit mondot: egyébként a hajad egyáltalán nem a te stílusod. Bazz... mit tudhat egyáltalán rólam? Az alapján mond véleményt, hogy olvasta a bogom? A blogomban én csak egy kis szeletben vagyok benne. Még én sem ismerem magam igazán, hát hogyan mondhatja bárki azt, hogy ismer? Így aztán azt gondolom, hogy a blogról való ismeretség az egy kicsit ferde tükör. Ismered egy kicsit az illetőt, de éppen csak annyira amennyire ő hagyja. Igazából ott és akkor van gond, mikor rájössz, hogy a másik része (amit eddig nem láttál) nem is tetszik.
4. Raven
2009. 02. 20. 8:08
Hm, ez a poszt mien apropóból született?
5. Confessor
2009. 02. 20. 11:06
@gus: ki ki? vagy ezt most mire írtad?

@szociálismunkás: maximálisan egyetértek. a valós személy észlelése sem piskóta. néha torz, tele meglepetésekkel. mi lenne, ha mindenki ismerne mindenkit. egyrészt képtelenség. másrészt meg önmagunkat sem ismerjük azért annyira jól...

@rézangyal: ...vagy ha nem is arról van szó, hogy nem tetszik, hanem arról hogy teljesen más.

@treen + mindenki: a poszt megírásának sok oka volt. egyrészt ez a téma egy szűkebb körben már elhangzott, akkor gondoltam rá, hogy ezt leírom, mert érdekes folyamat és témakör. egy-két blogon láttam már bejegyzéseket, amik azt taglalták, hogy melyik blogger vajon hogy nézhet ki, milyen személyiség lehet, stb stb.
mindezek mellett pedig pont most olvasok egy könyvet, amelynek nagy része a személyiségészlelésről szól.
nagy összességében ez a részemről általános vélekedés, nem köthető konkrét személyhez vagy eseményhez. rég óta akartam leírni, mostanra készült el.
6. Bumby
2009. 02. 20. 12:26
...aha, ezért nem szeretem a személyes blogokat.

Már bocs...
7. Confessor
2009. 02. 20. 12:38
A személyes blogokat az ember önmagának írja javarészt. Mert csak addig személyes blog...
8. captain29
2009. 02. 20. 13:51
Erről beszéltünk, vagyis szóba került meg én is boncolgattam de csak addig hogy kit milyennek képelek el. De annál furcsább tényleg nagyon ritkán van, hogy az emberi ész milyen aprólékosan felépíti a teljes képet, még akkor is ha hiányoznak infok. A személyes blogok tényleg csak egy embernek íródnak, de én ismerem magam annyira, mint ún. ego-blogger, hogy nem bírnám nem nyilvánosságra hozni az írásaim.